Skót pub, étterem és ajándék
  • English
  • Magyar

AUICHNAGIE LOST DISTILLERY (46%)

 
Illat: 
Kissé édeskés, enyhén füstös és tőzeges illat
Íz: 
Édes és gyümölcsös, körte és alma beütéssel
Lepárló: 
Lost Distillery Company
Alkoholfok: 
46%
Űrtartalom: 
0,7

Az Auchnagie lepárló (vagy Tullymet ahogy később hívták) a Tulliemet patak mellett, Pertshire régióban állt. A highlandi főzde majd 100 évet, 1812-től 1911-ig működött. A whisky a füstmentes, könnyedebb, de intenzíven fűszeres italok közé sorolható.

A 20. században majdnem 100 lepárló zárt be vagy pusztult el Skóciában. Ez a szám majdnem a fele a valaha (hivatalosan) létezett összes skót lepárlónak. A világgazdasági válság, a túltermelés, a világháborúk, a szesztilalom mind hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen sok főzde zárt be. Ennek eredményeképpen számos különleges és igen tiszteletreméltó lepárló veszett el a világ számára.

Egészen mostanáig.

Egy szakértői csapat ugyanis arra vállalkozott, hogy újjáéleszti ezeket a valaha volt whiskyket. Ezekből az italokból azonban nem maradt fenn egy palack sem, amely mintául szolgálhatna, ezért az újraalkotáskor különleges eszközökhöz kellett nyúlniuk: korabeli feljegyzésekhez.

A Michael Moss professzor (Glasgowi Egyetem) vezetésével egy levéltárosi csapat gyűjti és vizsgálja azokat a korabeli írásos anyagokat (lepárlói feljegyzések, adatok, korabeli újságcikkek, utazók beszámolói stb.), amelyekben említik a lepárlót és whiskyjét. Ezek alapján próbálják meg reprodukálni azt a karaktert, amilyen az adott whisky az utolsó lepárlásokkor lehetett.

Ennek során 10 fő szempontot vesznek figyelembe:

  • utolsó lepárlás dátuma (milyen technikai háttér állt akkor rendelkezésre)
  • elhelyezkedés (melyik régió, melye voltak a szomszédos főzdék)
  • vízforrás (lágy vagy kemény víz, milyen ásványi összetevőkkel)
  • árpa fajtája
  • élesztő
  • tőzeg
  • cefréző kád
  • erjesztő kád
  • lepárló berendezés
  • hordó.

Ezek alapján már egy viszonylag jó képet kapnak a főzdében készülő whisky egykori stílusáról. Ekkor a Lost Distillery whisky készítői is áttanulmányozzák az eredményeket, és megpróbálják elhelyezni az italt egy aromaskálán: tőzeges – virágos – gyümölcsös – gabonás – boros – fás - kénes.

A folyamat harmadik része a legizgalmasabb és talán a legnehezebb. Ekkor ugyanis a kutató-levéltáros (Archivists) és a whisky készítő (Whisky Makers) csapat összeül, és egy ún. aromapanel segítségével megvitatják az újjászületésre váró whisky karakterét. Különböző lepárlók single maltjaiból állítanak össze több féle mintát, és végül azt választják ki, amelyik a team minden tagja számára azt adja, amit a meglévő információk alapján vizionált. Időigényes és sok tapasztalatot igénylő munka ez, amely csak akkor ér véget, ha mindenki elégedett az eredménnyel. Így születik meg egy elfeledett whisky jelenkori interpretációja.

A Lost Distillery logóját az ősi kelta jelkép, a Triskele ihlette, amely a reinkarnációt (visszatérést) jelképezi. Értelmezésük szerint ebben a szimbólumban a whisky készítés legfontosabb összetevői fellelhetők: a hordó, a víz és az árpa.

Az egyes whiskyk háromféle verzióban készülnek: a Classic 12-15 éves, az Archivist 15-20, a Vintage pedig 25-30 éves érlelésekből van megalkotva.

Ahogy régen sem használtak színezéket (karamellt) és nem alkalmaztak hűtve szűrést, úgy a Lost Distillery palackozások is mindezt nélkülözik.